vacsora a fagyaszból

Tojásrántotta a fagyasztóból :)))

ha tehetem mindig juttatok paprikát szelve, kockázva a fagyasztóba...

 A helyzet, hogy nyáron, amikor lecsószezon van, saját módszer szerint dolgozom fel a paprikát- nem sajátos, csak sokan máshogy csinálják. Nos, én levágom a paprika csumás popsiját a csumával együtt, igy a paprikából könnyen kikapom a magházat,... de veszendő nincs, ezt a gallért gondosan lepattintom a csumáról, és félreteszem. Itt laknak azok a hibák, amik a lecsóban gondot okozhatnak télen, a leg

gondosabb mosás ellenére is. Ezeket a gallérokat félbetördelem, amíg fő a lecsó, és lezacskózom. És hess a fagyasztóba.Egy egy adagra való teszek el egy zacsiba:) tehetek bele levesbe, pörkölt alá, meg mindenbe, amit talpalni kell, de nem bontanék ki a kedvéért egy nagyobb lecsót. lapozz egy képet.. mondom még.. :)

 Szóval ennek a paprikának a titka, hogy fagyosan kell a forróba vetni, különben NAGGGGGGGYON keserű lesz ( az állagát nem részletezem, elég hogy elfolyik.... :(( ) mindig forró zsiradékra dobjuk.. töltött paprikánál ezzel pótlom a sok sok paprikát, csak pár klasszikus töltelék készül, de lényeg hogy ott is rotyogjon a paradicsomlé.. akkor roppanós marad a paprika is.. ki tudja mért.... lapozz egyet.. mondom még :))

 A paprikát jól megsütöm-megdinsztelem, só nélkül, karamellizálódik, amikor már barnul a széle csak akkor sózom. ha előtt megkóstolod ( a nyelvedre vigyázz) kimondottan édes az íze:)) .... kicsi bors , só... és .... lapozz tovább, mondom még :))

 és egy halom snidlinggel átpörgetem, de csak kicsikét mert a kicsi hagymáknak nem kell sok...látod,,bárcsak az illatát is éreznéd... olyan mint egy fülledt meleg augusztus....

 zutty a tojás..... lángot fel :))))

 remegősnél elzárom, mert mire előkapom a tányért az is szilárd lesz.. de igy nem sül túl, nem lesz száraz, nyögvenyelős:))

 A kenyeret is én sütöttem rozsos, burgonyás.. ha nyár lenne, friss kicsi uborkák és paradicsomok is mosolyognának mellette, de most nincs.. de kovászos uborkám igen ... szóval egészségünkre.. és jó étvágyat :)))

 na ilyen egyszerűen születik vacsora a fagyasztóból.... :)

fazékhorror...

arra riadtam az éjjel, hogy valami különöset puffant... körbejártam a lakást, de nem találtam semmi különlegest, ami a zaj forrása lehetne... aztán a konyhában tettem vettem, és valami különös "cicergésre" lettem figyelmes.. mintha egér motoszkálna... több órányi fülelés, hallgatózás, keresgélés, újabb hallgatózás után.. szűkült a kör... mígnem a megtaláltam a puffanás okát...

kaptam számtalan magyarázatot az üvegben lévő túlfeszültségről- lásd a spirális törésvonalak, meg a bakmanóról, aki éjszaka a konyhákban rombol..
ez cicergett, ez pattogott még reggel is...egyre apróbb darabokra hullva..
de lényeg a lényeg, ennek az üvegfedőnek halála lett.. béke hát poraira...

szeme van a tálnak.

nem mindig fáj a foga az embernek a húsra, kolbászra.. meg olyan is van, hogy nincsen itthon hús, vagy kolbász..és olyan is van, hogy üres hűtőre esik haza , és akkor is kell enni, ha holnap telepakoljuk megint a hűtőt...

hát tepsibe szórtam egy kis krumplit, hagymát, kevés húsos szalonnát, megsütöttem, és még forrón ráütöttem néhány tojást..

 van benne bors, rozmaring, oregano...

 visszaküldtem a sütőbe..és remegős sárgájúra sütöttem... 

egyszerűen finom, és laktató...

 könnyebben elkészül mint egy hamburger...

sült kacsa szárnya esete az almakompóttal

elég gyakran sütök kacsát, igaz hozzá fényképezőgépet korábban kevesebbet vettem a kezembe.. nem is tudom miért kezdtem el.. vagyis tudom, de ehhez a blognak sok köze nem volt... nem is ez a lényeg, hanem hogy itt van..

a húsok sütése (csirke általában kivétel) nálam zsírban úszva megy.. a kacsa meg pláne... egy kiló kacsaszárnytő.. rákaptam..(gondolataim ide oda csaponganak).. szóval szeretem a kacsa combját, mellét is- de nem szégyen, nem mindig van rá 1500-1600 Ft-om, hogy egy evésre azt el is tüntessük...és a kacsa szárnytő pont olyan finom.nem mellesleg 600 Ft-egy kiló... na de pénzről most több szó ne essék, ne rontsuk el holmi anyagiassággal a falatot... szóval a kacsa.. nálam csak sót kap, semmi mást... és sok zsírt.. ( ami kacsa vagy liba bőrös hájából kisüttetett.)... és megy a sütőbe.. előbb pár órára fóliával, majd amikor már omlik le a csontról a hús, akkor leöntöm a zsírt alóla, és fólia nélkül pirítom a húst ropogósra...

 tálalásra készen...

 na és megjött az almakompót, és a jó házikenyerem "mehrkorn" névre hallgat, és gépben készült, de ez sem ízén, állagán, semmit nem ront. de a kenyerekről majd külön, és később... mert azok megérnek egy komolyabb szösszenetet... ;-)

az almakompót gyermekkorom kedvence.. amikor még mentek a disney sorozat délutáni meséi.. az Ausztrál express, és válogatott testvérei....a nappaliban ültünk, családostól.. emlékszem. és rántott csibecombot.. a dobverőt eszegettem alma vagy kaporszósszal... csak úgy a szőnyegen ülve tálcáról... szép idő volt.. mert együtt voltunk..  az almaszeletek megfőttek egy kevés citromos, cukros , szegfűszeges vízben, és kaptak egy kis tejfölös habarást... hogy krémes legyen.. és néhány perc alatt összefő... na persze dupla adag készül mindig nálam is.. mint akkor, mert mire ehetőre hűl, addig a felét elkóstolgatjuk....

sütőtök krémleves...

Hozzávalók: 1 kg sütőtök, 40 dkg burgonya, 1 evőkanál liszt, 1 dl tejszín, 2 tojássárgája, 3 dkg vaj, 2 tojás, só, csipet cukor, citromlé, 1 csokor metélőhagyma.

A meghámozott, kimagvalt, megreszelt sütőtököt enyhén sós vízben, félpuhára főzzük, majd a megtisztított, felszeletelt burgonyát hozzáadjuk, és együtt puhára pároljuk. Az egészet áttörjük, vagy turmixoljuk és vízzel egy liternyire feleng

edjük. Felforralva, világos vajas rántással besűrítjük, sóval, cukorral, citromlével ízesítjük, és néhány percig forraljuk. Tálaláskor tejszínnel elkevert tojás sárgával dúsítjuk, a vajdarabkákkal meghintjük, és karikákra vágott főtt tojással meg összevágott metélőhagymával megszórva tálaljuk.

Csuda ördöngösnek tűnnek a hihetetlen dekorációk :DD pedig egyszerűbb, mint répát faragni :DD csak egy kis gyakorlás kell hozzá :DDD

nem... a kép nem az enyém... de hasonlóan szoktam cifrázni...


a cirmokat nagyon egyszerű elkészíteni...egy kanál segítségével amit a SŰRŰ leves tetejéhez tartunk, de nem érintjük a levest..szóval így a kanál hátárra csurgatjuk a tejszínt (a tálaló tányértól függ hogy mennyit) .. szükséged lesz még egy fapálcikára, vagy egy kínai vacsoráról megmentett bambuszpálcára :) Semmi más dolgod nincs, mint a tejszínfoltból kifelé, vagy a püréből a tejszínfoltba huzigálj vonalakat :)
Ha netán a tejszin közepébe szeretnél krémfoltot, akkor bele kell szúrni a pálcát a leves közepébe, és "felhúzni" a pürét... és lehet huzigálni a foltot erre meg arra :DDDD

Még ÍRNI is lehet a tányérra.. ha már valentin- napolás ekkora divat... egy pici zacskóba tegyél pár kanál levest..langyosan.. és a tejszin közepébe irhatsz szerelmes levest ,úgy egy picit megvágod a zacsi csücskét , és tintaként csurgatod a fehérbe a színest :)) a lényeg a finomságban rejlik.. De snidlingből is szabhatsz betűket :DDD :DDD
egy laposabb mélytányérban, kisebb mennyiséggel érdemes gyakorolni :DD kávérajongók figyelmébe....is ajánlom a módszert :))

karácsonyi sütiőrületek

karácsonykor még eszemben sem volt sem blogolni, sem a facebookon gasztro-oldalt üzemeltetni.egyszerűen éltem az életem..

megszállt valami nasi őrület, ami nálam igen-igen ritka.. és csokoládés fatörzset akartam enni.. a sors paradoxona, hogy a fatörzsről, bármilyen csodásan nézett ki, mandulaforgáccsal díszítve, egyetlen fotó sem készült, úgy elfogyott...a fatörzs készítést- a csokikrémet a dobostorta receptjéből vettem, valahonnan a netről... ha megfeszülök sem találom..a pislótát meg készen, mert annyira nem voltam bolondulva a karácsonyi sütiparádéért, hogy még azzal is kínozzam magam..aztán akartam még mézes krémet, de mivel mézes lapot nem kaptam, csak ostyát, így megint és csavartam egyet a dolgon...

a krémet duplán kevertem ki.. majd félbe vettem, fele kapott kakaót, abból lett a fatörzs... a másik fele fehéren ragyogott, és narancs és citromaromával gazdagítottam..

 a tetejére igazi tejszínből vert habot halmoztam, és narancsszeletekkel díszítettem..

 na itt a tortagyilkos..

 megadtam magam....a többi kép nem annyira publikus... nagy hiba volt az ostya, mert 24 óra elteltével sem puhult meg, és később sem, így amikor a tányérra került a fiam "lapozta".. és ezen akkorát nevetett, hogy belefejelt a tortájába... annak rendje módja szerint, mint egy burleszkben.. dőltünk a nevetéstől.. az íze azonban nagyon finom volt, ám legközelebb valami más tésztából, vagy babapiskótából csinálom...

 aztán csináltam még áfonyás krémest.. ami nem érte meg hogy kész legyen.. ez volt a ronda de finom...tejszínhabba cukorral ment bele az áfonya... és ENNYIRE LILA lett..semmi változtatás...

 de tényleg ennyire lila..sírtam a nevetéstől.. mert a lilát nem szeretem, maxi levendulában...

 megszórtam aáfonya szemekkel...

 egy marék áfonya elfogyasztása után, így néztem ki... egy óra múlva lekopott...:)de aznap a nevetés volt az úr a házban.. a könnyem is csorgott

 kívül is kapott habot, de a fotózás a nevetés miatt elmaradt.... esőnap meg nem volt...

tökölődés.......

Egy kis tökölődés..... :) rajongásig szeretem.... :) úgy 8-9 éves lehettem, amikor a nagy nagy "békebeli" sütőtökök idejét éltük ( ma már inkább a kanadai tököt sütöm, mert az biztosan édes és szaftos... bár a parázs-tök, ahogy apukám mondta, az az igazi, de az nekem száraz...) szóval anno... szinte mindennap az asztalra került a sütőtök.. mígnem egy reggel Jóanyám döbbent arccal nézett rám... Dr

ága Doktor bácsimnak ment az üzenet.. jöjjön azonnal, a gyereknek májgyulladása van!... Szaladt is Doktor bácsi mérföldes lépteivel - 80-on felül,tán ma már nem dolgozik.. de gyerekemet a múlt hónapban még megvizsgálta.. szóval futott, szaladt, mi van Katalinnal... (velem)... Belépett az ajtón.. hamar.. hamar, hol az a cserfes, gyíkszemű... Néztem is rá szeretettel (6 évesen nagyon férjhez mentem volna hozzá...) citromsárga szemekkel. Nézett rám nagyon, mire megfordította a tenyerem, hát citromsárga az is.., de bizony még a talpam is sárga volt :DDD Meghallgatott.. megvizsgált, és egyszer csak hatalmas kacajra fakadt. Szegény szüleim csak néztek, hogy most mi történt... mert hát a májgyulladás az nem nevetni való:) Mire Doktor bácsi megkérdezte: Mennyi sütőtököt evett mostanában ez a gyerek?... nem kellett sokat gondolkodni a válaszon, hiszen már vagy egy hónapja, szinte mindennap... A helyzet az, hogy az én kis szervezetem nem tudott mit kezdeni a karotinnal.. és feltöltődtem vele teljesen.. a talpamtól a fejem búbjáig :DDD Engem tehát nem üt a tök, csak megfest :DDD