... a dolog ott indult nálam, hogy imádom az olasz eredetű szendvicseket. amit két vékonyka ropogós kenyér között hol sonkával, sajttal, friss fűszerekkel töltenek meg, majd két forró vaslap között még vékonyabbra sütnek, ropogóssá, forróvá, halmozottá téve az ízeket.... Párizs utcáin egy jeges szellős februáron.. belebotlottam egy olasz ki büfébe.... annyira fázott a kezem, kezemben a fényképezőgép, hogy a mosolygós eladó húzta ki elgémberedett ujjaim közül a gépem, helyébe forró teásbögrét téve, hogy kiolvadjon.... aztán kértem tőle egy csodás prosciuttoval, mozzarellával, és friss bazsalikommal töltött szendvicset. Egy padot cibált a büfé melletti napos fal mellé, és jót nevettünk, beszélgettünk valami keverék nyelven... jó volt... sosem felejtem el.... aztán Rómában ért a földi kánaán.... ezer ízben, aromában.... beleszerettem..... egy jó ideje nem törődtem a sütésével, most újra megkívántam.... részben sulisoknak kiváló szendvicsalap, kevés kenyér, sok töltelék.... lapos, jól csomagolható.. és nem hátránya, hogy finom....aztán meg is pakolhatod, ha kijött a sütőből.... és nem utolsó sorban, a tésztát használhatod pomposnak, kenyérlángosnak, kedved szerint megpakolva is... amolyan magyar módra :) recept és részletek a képek alatt :)
tegnap trehány voltam, a kamaszom elvitte reggel az utolsó kenyérmorzsát is. sütni kell... és valamiért, már ne kérdezd... az eszembe a focaccia ugrott... mert ugye nekem már akkor meg kellett szereznem a receptet.. Rómából nem jöhettem úgy haza..... és annyira egyszerű.. hogy még dagasztani sem kell... reggelire, vendégváró szendvicsfalatokhoz is kiváló alap... végy fél kiló lisztet, tegyél bele 2 ek olívaolajat, 1 kiskanál sót, és morzsolj bele 2 dkg élesztőt... majd öntsd nyakon az egészet 4 dl meleg vízzel.... ennyi , és nem több.. . :)
egy fakanállal galuska tésztára keverd :) nem sértődik meg a tészta akár jobbra vagy balra kevered.. de nem kell hólyagosra kiverned... azt a játékot most nem csináljuk... csak lazán, pár mozdulattal, állítsd össze a tésztát...
fogd a tepsit, nem kell sem muflon, sem teflon csoda... olajozhatod, de én most zsírral kentem...
fogod a tésztát, beleöntöd a tepsibe, és hogy nőiesen fogalmazzak, nem xarozol.... beolajozod a kezed, és tenyérrel ellapogatod, akkorára amekkora a tepsi. ne lepődj meg, most még vékony!.... na és most felejtsd el bő fél órára.... :)
én kimentem lerendeztem a cinkékek.. és közben gyöngyszemekre akadtam, az ágak végén.... meg elintéztem még pár fontos dolgom...
aztán visszatértem a konyhába, összekevertem 2 ek olíva olajat és 2 ek vizet, meg egy kevés durva tengeri sót....
olajba mártott ujjacskámmal ( jaj, csúszik a gép a másik kezemben).. a tepsi aljáig böködtem a tésztát... ne bánj a bökéssel túl finoman, ki-ki pukkasztod a kelő tésztát, különben nem lesz benne lyuk....
na valahogy így nézzen ki.....
meglocsolod az olajos, vizes, sós keverékkel, és bedugod a 180 fokra előmelegített sütőbe :)
néhány perc múlva így mosolyog vissza rád a sütőből....
~30 perc és piros ropogósra sül :) nem kell spriccelni, lefedni.... semmi macera :)
imádom.. az illatát is neked adnám, hogy érezd.... igen.. igen, ilyet akartam!!!
lyuktól, lyukig szalad a kenyeres repedés....
megvágva, megtörve....
látod milyen likacsos???
és a kóstoló!!!
harapnál belőle? ....
jó étvágyat :)
Hozzávalók:
50 dkg liszt ( én BL 55-öt használok)
4 dl kéz meleg víz
2 evőkanál olíva olaj
2 dkg friss élesztő
1 teáskanál só
meglocsolni:
2 evőkanál víz
2 evőkanál olívaolaj
egy kevés tengeri só
