Azt hiszem életemben nem csináltam ilyen pici máglyarakást.. nem a magasságával volt baj, hanem széltével meg hosszával :) Jobb étvágyú embernek fél fogára való :) de most így van.. no meg jelzem...ebből most a kamaszom nem akar enni, mert most odafigyelés van... Sokszor hallom, fiataltól, idősebbtől-" egyedül vagyok, ilyeneket nem lehet csinálni kis adagban.., de jaj úgy megenném, de nincs aki csináljon" ... én egy megrögzött olyan vagyok, hogy megmutatom!!... a siránkozóknak figyelmébe- nem a nyavalygás visz előre.. mert olyankor komolyan morcos vagyok, amikor ilyet hallok.... s a magam szavába harapva- azóta nem nézem a tv paprikát, amióta 1 személyre csináltak benne töltött káposztát- mert azt tényleg hagyjuk :(.... no de egy sütiből is lehet keveset... oké, a meló vele pont ugyanannyi, mint egy hatalmas tepsivel, de mi a jobb, nyavalyogni? vagy nekiállni... Lássunk hát egy "egyszemélyes" receptet :) a végén majd folytatom, ez irányú gondolatom...de most adjunk egy kicsit az élvezetnek..
1 db nagy briós vagy 1 kifli vagy egy kis kalácsvége...de még egy nagyobb kakaós csiga sem vétek... darabolva a vajazott edénykébe tenni....
2 tojás sárgája, 2 dl tejben felverve, no meg egy vaniliás cukorral...
Dobtam bele fél marékkal a gigászi méretű házi mazsolámból... :) miután ráöntöttem a tojásos-vaníliás tejet- a briósomra...
adtam neki 6 kanál baracklekvárt, naná hogy a házimból, mert lassan mindenki evett már belőle, csak én nem... másik két evőkanál púposan közben a számban landolt... nyami, nyami.. megértek mindenkit, jaj, de finom..... :)
befedtem egy FÉL vékonyra szeletelt almával... kapott egy kanálka barna cukrot a tetejére, gyengéden megszórva, és 3 vékonyka szelet vajat... majd bedugtam a 180 fokos előmelegített sütőbe...
közben simán kézi habverővel felvertem a 2 tojás fehérjét habbá.... , annyira könnyen ment... :)
sül a sül, a lényeg, hogy az alma opálossá váljon, látszódjon rajta, hogy párolódik, no meg az edény oldalán bugyogni kezd a vaj a lekvárral.. :)
kinyitom, kiveszem, leteszem, becsukom.... ráhalmozom a tojásfehérjét az almák tetejére... csinosan elosztom, majd kinyitom, felveszem, beteszem, becsukom... és várok... :) és csak nézem.. kérem szépen.. hogy a hab nőjön.. és szépen pirosbarnává süljön...
Úgy érzem remek lett kb 10-12 perc alatt.. és akkor kinyitom, elzárom, megnézem, és nyugodtan várom, hogy kipárologja magát.. közben a számat törlöm, mert már csorog a nyálam... jaj, micsoda késztetés, hogy még forrón nekilássak, de tudom nem szabad...
végre langyosra hűlt... és a felét végre magamévá tettem.... és egy falat, meg még egy.... és még egy...
no mondjad, te is kérnél-e belőle?....
nem kell hozzá más, csak az, hogy vedd a fáradtságot és kényeztesd magadat.. IS :))
hozzávalók 1 személyre:
1 nagy briós, vagy 1 nagy kifli, vagy egy kis kalácsvége
2 tojás
2 dl tej
1 vaníliás cukor
1/2 alma
néhány kanál baracklekvár, vagy más savanykás lekvár
fél marék mazsola ( elhagyható)
vaj, kikenni a tepsit, és pár pici darab az alma tetejére ( kb 2 dkg)
1 kanál barnacukor
de hogy visszakanyarodjak az okára és nem okra, mert az zöldség, én meg bár sokat, de zöldséget nem szeretek beszélni ( vagy mégis?),.. szóval oka meg az eleje.. kaptam egy levelet... és bár sajna legtöbbször két személyre főzök ( szívesebben tenném mindennap 3-ra) ... megkaptam, hogy micsoda hatalmas adagokat csinálok, semmi kisdolog... nos.. alaposan vitatkozok ezzel a felvetéssel... pl a nyulam-bulam 5 db-ja 0,5 kg nyúl volt... nyersen...azaz 1 nyúl lapocka tokkal vonóval akkora, mint egy nagyobb csirke alsó comb... és tegyük hozzá, 2 db dobverőt nem akkora kunszt elfogyasztani.. és magamra, ha egyedül vagyok is megpárolok 2 dl rizst, ugyanis, ahogy fűszeresen én készítem, szívesen megeszem önállóan is, akár másnap ebédre, szósszal, mártással, szafttal.. vagy csak úgy... .. de nem én lennék, ha... és most éppen kapóra jött... na ennyit az egész nap a net előtt ülő szingli- egyedülálló magára nem főz marhaságról..( nem életmódvita a lényege...hiszen van, akinek a főzésre nem jut egy perc ideje sem)
nagy tepsivel 4 személyre készített
MÁGLYARAKÁS
MÁGLYARAKÁS
