a 3. variáció egy témára....

na ez is egy borsóleves, és megint máshogy készül....egész csibe alkatrészek mennek a "rántásba"... az aprólék és mellcsont a levesbe.... megint más íz.. megint más szín... de ez is borsó, ez is jöhet... ;-)))

az első lépésben az aprólék és a borsó indul... mint a mandula, de az ugye nincs benne.. ( okostojások kedvéért sem fogom a vége főcím után felolvasni a stáblistát..)

 vékony zöldségek csak úgy.. darabolás nélkül.....mosást kaptak, hámozást nem... mert minek...

 a répa karikára.... csak úgy férfiasan vágva.. nem kaptam "cérnácskát" ....

petrusok szára is beleugrott.. más félretolja, én szeretem, ÍZE lesz tőle a levesnek...só, bors, egy kis cukor... ( ja persze a titok is belesóhajtott)....

 amikor szinte kész, megkapja a petrezselymes vékony rántást... csak a színe kedvéért...

 kőtányérban kőleves...... sose legyen kevesebb :))

 Jó étvágyat ;-))

Éji vándor (szezonális) levese :)))

az éjszakai vándorok.. a fáradtság. meg a késői érkezés miatt nem nehéz 6 fogásos étekkel , hanem valami könnyű.. forrón, vagy csak melegen, gyümölcs esetben akár hidegen is fogyasztható levessel várandók... persze nem gyomrot-megfekvősen, mégis krémesen...Páromat várom otthonról most idehaza... :) És tudom hogy egyik kedvence a csirkelábas, szopogatós leves... 

egy fazék leveshez 3 gyökeret szeltem karikára, majd a vége felé vékony szeletekre...idei már, gyönyörű.. egyébként egy csokor cérnácskát tettem volna belé, de érdekes az most nem érte meg senkinek.. az enyémek pedig még csak a damilvékony-korban várakoznak..a jövő héten talán már abból főzhetek:)) egy kevés VAJ-on elkezdem párolni a fehérrépát nagy lángon, hogy egy kis színt is kapjon...

 3 igazi idei répácska vágódik karikára..azt a nem kiskésit ;-))) megy bele szépen a gyökérke mellé a vajba...

 a vándor szereti a lábat ;-) szilveszter sincs már.. tehát semmi baja nem lesz a szerencsének...

metélőpetrezselyem a teraszról... meg a fehérrépáról :))

 másfél kiló héjas borsó teljes mennyisége... izé.. kivéve azt amire rájártunk nyersen :))) ez egy fél kilónyi nyers borsó veszteség... :)))

 amikor már üvegesek a répák, megy bele a fűszer... bors ( nem kevés) egy kevés vegeta, és só, illetve egy jó kanál cukor... ( úgy szeretem, ha édes és sós, és borsos egyben)... no meg az egy csepp titok, ami elmaradhatatlan....

 mehet bele a borsó is.. átkeverem, átforrósítom.. ahogy gurguláznak a borsók.. még a számban landol pár szem.. de csak hogy el ne felejtsem, jót fejtettem-e ki :))) bele a kaszabolt petrus fele, és egy púpos fakanál liszt ( 1 ek kb).. amivel staubolom...érzem, ahogy lepirul az edény aljára, és ráragad a zöldségekre, édes karameliizálódó illat keretében, s ekkor felöntöm egy félliter vízzel, hogy a lisztes kéreg krémesre varázsolja a levesem...

 ilyesmi alakul belőle...olyan lesz, mintha berántottam volna, csakhogy a zsiradék kevesebb...

 ekkor mennek bele a lábak, mivel "zsenge gyáriak , így mire a borsó megfő, a lábak is készek lesznek....

 közben elkészítem az izes vajgaluskát :)) simán is szeretem, de így még a galuska is fűszerezi gazdagitja a leveskét :)) bármilyen sima levesbe tehető...még a rántott levest vagy a "vegeta levest" is feldobja:)) de tettem én már zacskós zöldséglevesbe is anno, amikor úgy hozta az élet.. nagyon finom lesz tőle.. 1 nagy tojás, 2 púpos ek liszt, 1 dkg olvasztott vaj, bors, egy kis vegeta/só és 1 dkg olvasztott vaj és egy jó csipet vágott petrus... ezt egy VILLÁVAL jól eldolgozom, majd hagyom, hadd dagadjon a liszt. (persze közben 'fészbúk'ozok) 20-25 perc múlva beleszaggatom a levesbe ízlés szerinti méretre...

 pár perc kell csupán.. amikor a galuskák feljönnek mint a leves tetejére, akkor elzárom s lefedem, és hozzá sem nyúlok vagy 10 percig... "egyesüljetek" felkiáltással... majd kitálalom gőzölgőn, sűrűn.. illatozón....

 én szeretem, így is... :) jó étvágyakat..!!!!

 Éji krémes, zöldborsóleves, csirkelábbal ( valahol a fazék alján megbújó szívekkel.... ) ízletes galuskákkal....

szívemet, lelkemet belefőztem... remélem látszik :)

borsós tokány ...... amiről mindig azt hittem borsos...

"szegény" borsos tokány .... húsz év kellett hozzá, hogy nevén nevezzem a gyereket.... egyrészt étteremben, csárdában, vagy kifőzdében.. sosem név, hanem ránézésre választok... de valahogy kimaradt,tényleg mindig kimaradt az életemből, hogy idegen konyhán kérjek.. ha meg kaptam, akkor nem kérdezték, hogy kérem-e :)) Úgy-amúgy én csak szaftos husinak hívtam, a magam módján, mi a fenének túlcifrázni

 a dolgokat. Most elárulom, hogy a zöldborsót MINDEN állapotában rajongásig szeretem, a borsó sokak által szemétre vetendő héját, óvatos mozdulatokkal megszabadítom a hártyáitól, és jó marokkal a zöldborsólevesek, főzelékekbe ugrasztom.... , de még nyersen is elrágicsálom szívesen... Hogy szavamat ne felejtsem, a tokány kérdésről... ez nálam a hümm, mit is főzzek... ott álltam egyszer 15-20 deka hússal... ( épp egy darab csirkemellel) , egy kis konzerv zöldborsóval, meg akadt egy kis maradék tejszín a hűtőben, rizs is akadt, de önállóan semiire nem mentem volna, levesnél meg többre vágytam..... és az ugye hab a tortán, a korábban említett jó étvágyú palánta az oldalamon . Na ez a finomság nálam a kényszer-szülött-gyermek esete... akarta a csuda, de minden darabkáját szeretem, nagy baleset nem lehet, ha ezeket egyenként összetoljuk... A rizst én fűszeresre csinálom, a főtt rizst ki nem állom ( ízetlen valami), ellenben zsiradékon megfuttatott fűszerekben megpirítva, nagy marok petrezselyemmel szerelemre elegyítve, borsosan párolva...... na úgy ,akár önmagában is boldogan elfogyasztom. Szóval a köretem már megvolt, na de mi kerüljön rá... fogtam felcsíkoztam a husit... nem lett több így sem, de legalább többnek látszik alapon... Hagymával indul mindenek lelke, azon átpörgettem a husit.. hozzá bodorítottam a borsót.. az megkívánja a petrezselymet megint csak., a bors el nem maradhat nálam , sót csak ímmel-ámmal . 

Amíg rotyog- összecsókolódznak az ízek, van időm leírni, hogy szinte só nélkül főzök, csak amit nagyon muszáj, hogy az étel ízét érezzem, ne a sót... és ha tehetem tengeri só a só, de a jód miatt a "rendes" konyhai kősó sincs üldözötté téve a konyhából ... tudom, tudom adom nektek a sószórót.. ízesítsétek utánam.. bele bármikor lehet tenni, kivenni utólag már sosem....

Kavargassuk tovább...a főzőtejszínt egy kis tejjel/vízzel szoktam lazítani, hogy tényleg felvegye azt a kanálnyi lisztet, amit belekeverek- lehetőleg csomómentesre... ha nem sikerül, mert VAN, amikor a legjobb háziasszonynak sem sikerül sebajság!, tegyél bele még egy kanálkával, kavard el.. lesz amilyen lesz, és fog egy szűrőt, és azon át engedd előbb egy másik edénykébe!! (Mondtam valami csúnyát, hogy így nézel rám?... hogy miért így? Egyszerű.. a csomók fennakadnak, ezzel együtt a liszt legalább fele odavész.. mindkét kanál lisztből, tehát így jó esélyed van, hogy pont a szükséges mennyiséget mentetted meg. A másik, hogy ha egyből az ételre szűröd a katyvaszt, akkor hol a 3. kezed, hogy keverni is tudd... (pasik előnyben.. szűrhetnek egyből a lábasba) ... Persze, egy csetresszel többet kell mosogatni, de hát a habverőt meg azért találták fel, hogy lehetőleg összejöjjön a csomómentes keverés.. egy szóval sem mondtam, hogy azzal az evőkanállal kutyuld amivel a lisztet kimérted.. :))) ( most utálsz, mi??) Szóval, ha már képzeletben hozzám vágtad a fakanalat... vegyél elő egy másikat, és szépen lassan csurgasd rá a borsós husikákra az egész tejszínes lisztet... és ha nagyon sűrűvé ugrik össze egy kevés tejjel/vízzel/húslevessel lazítsd meg és jól forrald össze.

Tudom, hogy igazán a lisztet kellene rászórni a húsra, azzal átforgatni, sokszor kipróbáltam a staubolás eme művészetét, de semmivel sem sikerült a lisztet jobban karamellizálnom .. de az biztos, hogy alaposan súrolnom kellett lábaskát utána... a legjobb 300falú-aljú csodaedényemben is..- a liszt az egy olyan kis genya.. hogy azonnal odasül...-, így változtattam a tuttira.."NEM SZÚRSZ ki velem" - alapon.

És közben összerottyant , épp a megfelelő krémes ,szaftos , illatos állagot öltött, a hús nem száradt ki, a zöldborsó zsenge maradt.. a rizs gőzölögve mosolyog...lehet tálalni.. :) És csodák csodája.. JÓLLAKTUNK :)) 15 dkg hús és egy kis zöldborsó segítségével... És így készül az én borsós tokányom :) Jó étvágyat hozzá :))))))


Annyit még hozzátennék, szűkös napok, hetek, hónapok tapasztalata!!! alapján.... nem az a kérdés, hogy üres -e a kamra..... hanem hogy mennyire vagy kreatív.. :))

(ui: a képen egy NOKEDLIS_ tejfölös változat... lemerült a kameraaksim esete)