Gyomro-sokk

lecsós szelet (elcelebrált) krumpliropogóssal :)

bármennyire szerettem volna kelt édes tésztából az emlegetett rántottcsirkét csinálni, mert a tarja sózva várta végzetét..... nem bolondultam meg egészen.. csak viccelődtünk a facebookon, hogy vajon mit sütök, az aranygaluska hozzávalóinak képe alatt... és ott jött a tipp a rántott csirkére.. ami erősen a gondolataimba férkőzött.. de hát.. más volt beütemezve...

a csontos tarja szeleteket sóval, frissen őrölt borssal, egy kevés oliva olajban mindkét oldalát gyorsan átsütöttem.. előbb az egyik...

majd a másik felén...

megkapja a lecsót.. ( ami piros-narancs paprikából készült...nem főzve van, hanem lesütve, rövid lében..)

krumplipürébe kevertem reszelt sajtot, és kakukkfüvet. (ne kövesd el a hibát, én elfelejtettem, és elkövettem... adj hozzá egy kk. grízt, vagy egy ek zsemlemorzsát!!! vagy ha akarod, egy tojást felverve...szóval én a komolyabb kötést kifelejtettem a dologból..) ...gombócokká formáltam, és meghempergőznek zsemlemorzsában..

gurul ide-oda a tálban.. mígnem ellapulva a sütésre várakozik.

szépen sorban...

kitálalva... ;-) na most lehet látni, hogy nekem sem sikerül minden,morzsát a pürébe a sajt mellé nem tettem..és kimentek a gombócos formából. az ízen nem, de az esztétikán változtatott :)

ropogós ide, vagy oda..szerintem csinos:))

ha kedved van hozzá, falatozz Te is , jó étvágyakat :)))

ilyen hát a lecsós szelet "elcelebrált " krumpliropogóssal... :)

A krumplileves, legyen krumplileves....

nyűgös napom van, pedig nincs benne semmi különös...lehet hogy csak elfáradtam... valahogy az elmúlt idő kiütközött rajtam, vagy csak most nehezebben bírom a távolságot, nem tudom... nyafi..nyafi..nyafi.. de csak úgy magamban.. semmi nem segíthet rajtam, csak egy jó gyógyleveske..

nem vágytam másra régóta.. ebédre.. csak egy egyszerű, semmi bonyolult és hagyományos krumplilevesre... tejföllel a tetején... ;-)

a füstölt kolozsvári szalonnára rádobtam egy marék tarhonyát.. mert a tarhonyát pirítva szeretem.. hát így piruljanak együtt......a már kicsit kopott teflonfazekamban...igaz, minden 10.alkalommal teszek bele tarhonyát.. de ma éppen így esett... (ha tarhonyaleves lett a krumplilevesemből .. mea culpa.. nekem minden krumplileves, amiben több a krumpli, mint az összes többi..)

aztán jött pár kanál saját eltevésű lecsóm.. (nem akarom, hogy a régi utolérje az újat) az utolsó előtti 720 ml-es lecsómat bontottam meg...

bors, pirospaprika, na és egy kevés a házi vegetámból ;-)

itt házi vegeta

a teraszról származó "ház zellerével" kavarni lehetne a levest :)

szárastól beleaprítottam, mert állt a levesben mint a cövek...nem spagetti ez, hogy ha víz éri, összeomoljon...

egy kevés fűszeres, csípős cserkészkolbász...(a fagyasztóból,még jegesen karikázva)

na most főhetsz... ;-) de gyorsan, mert nagyon éhes vagyok....

ésssssssss... kitálalva.. egyszerű, de ha szereted, kívánok jó étvágyakat :))

a jó kis csetreszem....ebből kanalazva jobban esik, csak kevésbé fotogén ;-)

íme hát a krumplileveske :)

aranyos aranygaluska...

az aranygaluskát valahogy megőriztem emlékemben, bár anyus borsodóval csinálta, azt nem szerettem...nem tudom az okát, valahogy nem jött be anno...így én indig vanília sodóval csináltam... olyan szépemlékű sütemény, így egybeírva, mert összetartoznak a szépek, és az emlékek... az illatok... nem volt mindennapos dolog.. de azért fel, felbukkant..én mindig a középsőket vadászom.... valahogy ma sem szeretem a kérget... ahogy nevetett anyus mindig a karácsonyi beiglinél.. "na a Katalin itt járt.". mert a beigli sült felső kérge, mindig ott maradt a tepsiben..

a hozzávalókról...a régi füzetes gyűjteményem szerint...

40 dkg liszt
2 szép tojássárga ( a fehérje majd megy a sodóba)
5 dkg vaj

egy fél élesztő (2,5 dkg)
1 púpos evőkanál cukor
2 dl tej
1 csipet só

ez a tészta.. a többit később...

a liszt közepébe szórom a cukrot, rámorzsolom az élesztőt, és a langyos tej felével nyakon öntöm. hagyom dolgozni kicsit, majd az egészet hozzávalóstól összegyúrom, az elején ragaszdokik, ujjhoz, lábhoz..., de akkor jó, ha ilyen szépen simán gömbölyödik az őt dagasztó kéz alatt, s nem ragad....

a selymes gombóc takarót kapott.. pihenj, míg én teszem a dolgom...:)

kicsit görbült a tészta szája, hogy magára hagyom.. de mit csináljak.. nem dajkálhatom....

kis türelemmel az eredmény, melege volt, kitakarózott, és nagy szájjal kiáltozott.. Gyere már.. megkeltem...!!!... majd úgy kérdezte tőlem: nini, látod.. mekkorára nőttem??

régen nyújtottam rajta egyet, szépen kiszaggattam.. ma már nem teszem, csak el-lapogattam, nagyjából egyenlő súlyú darabokra vágtam.. a szilikon nem szereti a kést, hát a pizzavágóm segített...

közben diót aprítottam, többet, mint szükséges volna.. 20 dkg dióra 2 ek. cukrot is szórtam..

ez lett az eredmény, elégedett vagyok, tudnám kisebbre is, de az már nem rusztikus :)

kézben lazán sodort gombócokat, megmártottam a tálkában, mikróban megolvasztott 5 dkg vajban....

majd még egy simogatás a tenyérben, hogy ilyen szépen csillogjanak.....

annyira örültek a vajnak a galuskának becézett gombócok, hogy örömükben szívesen meghempergőztek a cukrozott, durvára darált dióban

aztán szépen a tortaformába ültek csendben,rendben, mint fegyelmezett diákok az iskolában :)

elfogyott mind.. a 20-ból öt, felső sorba került... vajon azért mert ők szebbek, vagy jobbak volnának ??? aligha.. csak ahhoz azért kevesen voltak, hogy a nagy cseréptepsimben süssem őkelméket.. ahhoz meg sokan, hogy összenyomorítsam őket... még egy kis cukros diót szórtam a kupac tetejére...

a sodót egy kicsit egyszerűn csinálom.. felverek 1 egész tojást jó alaposan, beleverek 1 púpos teáskanál lisztet, és kb 1 dl tejet, csomómentesre,1 evőkanál cukrot, 2 tasak vaniliás cukrot kap (néha csak egyet).. aztán még 3 dl tejet keverek el benne.. felteszem főni, amig sűrűsödik... aztán elzárom alatta a lángot...