Kovászos kenyér... BINGÓ!!

azt mondtam, ezt még megpróbálom, de ha nem sikerül, akkor lassan felhagyok a fehér kenyér sütési próbálkozásokkal, maradnak az eddigiek.... ilyen olyan finomak, de klasszikus fehér kenyér nem az én műfajom.. én hiszem, hogy egyszer mindenki megtalálja a maga kenyerét, a maga kenyér receptjét, és ha az megvan, ragaszkodjon hozzá.... ♥ lehet hogy én megtaláltam?..... :)


Lehet hogy ez a kovászos kenyér olyan , mint a Grand kanyon.. de eddig ez a legjobb, saját magam ügyködésű fehér kenyerem :)) a gépiket itt nem veszem a listába, mert azok maguktól tökéletesek :))

a kenyerem lelke.. a kovász :)) 3 nap érlelés után... 
a kovászt vasárnap este csináltam, megnéztem vagy 200 blogot... a receptet felirtam, de hogy honnan.. ha megtalálom ígérem a hiányosságot pótlom!!!! 

20 dkg liszt (nálam BL 55, komáromi) , 1 dkg élesztő, 2,5 dl víz, 1 tk cukor összekeverve, valami laza maszattá.. és egy lezárható műanyag (literes) tálban, 3 napig tartva.. első nap a keletkezett gázok f

elnyomták a tetejét, még kellemes élesztőszagú volt, két nap elteltével, tegnap, már az illat gyengéden savanykássá vált, mára pedig igazi kovászillatot adott... szóval indulhat a hajrá... :) semmit nem tettem vele az első keverésen túl, mint hogy mindvégig a hűtőben tartottam... azaz bekevertem, és bement a hűtőbe, néha ránéztem, megszimatoltam, visszacsuktam, annyi.. az edény literes...:D ami majdnem megtelt a legelső két órában, utána megint "összemegy"

 Kovász a "pácban".. megy a hóhér a bitófa alá... megfogadtam, ha nem sikerül, kész feladom...és maradok a gépi kenyereknél.. de tetszik, nem tetszik nem akarok a zsíros deszkához "bótit"... és a zsíroskenyér semmilyen magvas kenyérrel nálam nem megy, csak a hófehér, harapós ropogóssal.... :).. szóval a kovász bement a gépbe..

a kovász kapott még 2 kávékanál sót, 2 dl langyos vizet, 40 dkg lisztet ( BL 55) , és két púpos kávéskanál kukorica darát. 

 ADJ NEKI !!! :))) dagasztás, kelesztés... "ipari üzemmódon".. rájöttem, hogy az eddigi kenyerekkel mégiscsak az lehetett a baj, hogy nem bírtam addig dagasztani.. a gép meg fáradhatatlan...

 hűűűűűűűű, ez összeállt.. itt kezdtem reménykedni, hogy mégiscsak jó lehet...

 letelt a másfél óra.. nem térünk nyugovóra.. a dolog szépsége csak most kezdődik..

a tésztát kiborítottam a pultra.. persze ellapult.. nem formáztam, csak gyengéden lisztezett kézzel megsimogattam, és egymásra hajtogattam jobbról, balról, mint a paplant... hogy beleférjen a kerámia tálkámba.... elárulom bármilyen bugyborékos, habos, még egy fabatkát sem adtam volna érte...bekapcsoltam a sütőt 200 fokra (csak alsó-felső sütés, semmi légkeverés) , és amíg az melegedett ez várt a sorára, és szépen összeraktam az ebédet... oszt bedugtam.. lesz , ami lesz...a sütő alján a rozsdássá vált serpenyőben ott lapult egy jó liter víz , gondoskodva a páráról..

 fél óra múlva mertem először a közelébe nézni.. és ugrottam örömömben.. IGEEEEEEEEEEEEEEEEN, ez az :))

egyre jobban tetszik... annyira hittem benne, hogy rossz már nem lehet.. kenyerem ilyen nagyra még sohasem dagadt :)) 

 55 percig sült a tálban, aztán kivadásztam, és sütőpapír minden nélkül visszatettem a rácsra, hogy a takart részek is ropogóssá váljanak... így kapott még 10 percet, és készen lett..

 még egyszer megspricceltem, hallani kellett volna, ahogy recsegett-ropogott....és hasadozott a kérge... :D

 ez a "hátsó" oldal...

 a kis punk.... szakadékos...

 annyira tetszik.. és az illata... brutális.....:) 

 langyosan .... kivártam... nehezemre esett de kivártam... és megérte... ruganyos, de ropogós.. a bacon éppen kézre akadt...jött a falatra... nyami..nyami...

 rohamosan fogyásnak indult...

és a jó öreg.. zsíros kenyér.... lesz még szőlő.. lesz még lágy kenyér..