Tarhonyás hús

A tarhonyás hús az idehaza nagy kedvenc..nagyon szívesen elfogyasztom önmagában is, azaz feltét nélkül feltétlenül, no persze ha jól van elkészítve. Hallottam pirítatlan rémregényeket, amitől tényleg kiráz a hideg. Bár!! akad egy fajta hatalmas szemű tarhonya, amit levesbetétnek néha beleszórok az ételbe, ha épp nincs itthon tojás, hogy galuskát, vagy csipetkét varázsoljak, de az más tészta, vagyis más lapra tartozik. Anyus rendre "úttörőgombócot" szokott csinálni, mondván, hogy az egyenletesebben pirul. Van benne valami, viszont az öreg-tarhonyának meg megvan a maga rusztikája..Már nem tudom kitől tanultam a családban a tarhonyakészítés titkát, de tudom, hogy kezdetben én is nagyon aggódtam, hogy jesszusom, odaég, jó ez már.... pedig dehogy...kezdjük az elején... annyit még megjegyzek, hogy 95 %-ra kész a pörköltem, amivel összeházasítom, így nem szalonnán, vagy egyében indítom a dolgot, csak egy kevéske zsíron... használok zsírt is, olajat is, mikor mit.. én nem vagyok ellene a jó koleszterinnek.Kezdetben erős lángon dolgozok.... 

 keverem, kavarom, nem hagyom magára, a fakanalat csak kapkodva cserélem a fényképező gépre. De ez itt még nem jó, csak majdnem, ám ebben az állapotban szoktam a hőt csökkenteni... mert kell neki pirulni, de nem égni...

 és amikor már mindenki kellően barna, akkor mondom azt hogy kész.. mert a főzés közben fakul, de hogy azért színe-íze maradjon, ennél alább nem adom...

 itt a pörkölt perkelt pulykaszívből.Neki egy külön bejegyzést szentelek, hogy hogy is készült, bár szerintem nincs olyan a földön, aki pörkölt készítést ne tudná, sebaj.. ha újat nem is mondok, maximum egyel nő a bejegyzések száma...

 a tarhonyának ugye két és félszeres folyadék hozzáadás a puhaság nyitja... volt egy bögre tarhonyám, ahhoz adok 2 bögre pörköltszaftot. (Azért tudtam ennyit hozzáadni, mert eleve készültem, és a pulykaszíveket ennyivel bővebb lére készítettem). A felcsapódó gőzt és rotyogást le nem fotóztam, csak elcsendesedve mutatom már... így néz ki jelenleg a tarhonyám... most hagyom főni, és a hiányzó fél bögrényi folyadékot vízzel pótoltam...

 amikor a levét elfőni látszik, elzárom, és lefedve hagyom, hogy a tarhonya immár fővés nélkül dagadozzon tovább..

 aztán, már majd éhen halok, és mindenki rájár, hogy csak megkóstolom, késszé nyilvánítom.  Most nem cifráztam sokat, a savanyút köretnek, imádom fokhagymás uborkasalátával, de most csak előkaptam egy kis csemege uborkát, és harapósabb almapaprikát. Így is nagyszerű ... úgy ahogy van...