aranyos aranygaluska...

az aranygaluskát valahogy megőriztem emlékemben, bár anyus borsodóval csinálta, azt nem szerettem...nem tudom az okát, valahogy nem jött be anno...így én indig vanília sodóval csináltam... olyan szépemlékű sütemény, így egybeírva, mert összetartoznak a szépek, és az emlékek... az illatok... nem volt mindennapos dolog.. de azért fel, felbukkant..én mindig a középsőket vadászom.... valahogy ma sem szeretem a kérget... ahogy nevetett anyus mindig a karácsonyi beiglinél.. "na a Katalin itt járt.". mert a beigli sült felső kérge, mindig ott maradt a tepsiben..

a hozzávalókról...a régi füzetes gyűjteményem szerint...

40 dkg liszt
2 szép tojássárga ( a fehérje majd megy a sodóba)
5 dkg vaj

egy fél élesztő (2,5 dkg)
1 púpos evőkanál cukor
2 dl tej
1 csipet só

ez a tészta.. a többit később...

 a liszt közepébe szórom a cukrot, rámorzsolom az élesztőt, és a langyos tej felével nyakon öntöm. hagyom dolgozni kicsit, majd az egészet hozzávalóstól összegyúrom, az elején ragaszdokik, ujjhoz, lábhoz..., de akkor jó, ha ilyen szépen simán gömbölyödik az őt dagasztó kéz alatt, s nem ragad....

 a selymes gombóc takarót kapott.. pihenj, míg én teszem a dolgom...:)

kicsit görbült a tészta szája, hogy magára hagyom.. de mit csináljak.. nem dajkálhatom....

 kis türelemmel az eredmény, melege volt, kitakarózott, és nagy szájjal kiáltozott.. Gyere már.. megkeltem...!!!... majd úgy kérdezte tőlem: nini, látod.. mekkorára nőttem??

 régen nyújtottam rajta egyet, szépen kiszaggattam.. ma már nem teszem, csak el-lapogattam, nagyjából egyenlő súlyú darabokra vágtam.. a szilikon nem szereti a kést, hát a pizzavágóm segített...

 közben diót aprítottam, többet, mint szükséges volna.. 20 dkg dióra 2 ek. cukrot is szórtam.. 

 ez lett az eredmény, elégedett vagyok, tudnám kisebbre is, de az már nem rusztikus :)

 kézben lazán sodort gombócokat, megmártottam a tálkában, mikróban megolvasztott 5 dkg vajban....

majd még egy simogatás a tenyérben, hogy ilyen szépen csillogjanak.....

 annyira örültek a vajnak a galuskának becézett gombócok, hogy örömükben szívesen meghempergőztek a cukrozott, durvára darált dióban

 aztán szépen a tortaformába ültek csendben,rendben, mint fegyelmezett diákok az iskolában :)

 elfogyott mind.. a 20-ból öt, felső sorba került... vajon azért mert ők szebbek, vagy jobbak volnának ??? aligha.. csak ahhoz azért kevesen voltak, hogy a nagy cseréptepsimben süssem őkelméket.. ahhoz meg sokan, hogy összenyomorítsam őket... még egy kis cukros diót szórtam a kupac tetejére...

 a sodót egy kicsit egyszerűn csinálom.. felverek 1 egész tojást jó alaposan, beleverek 1 púpos teáskanál lisztet, és kb 1 dl tejet, csomómentesre,1 evőkanál cukrot, 2 tasak vaniliás cukrot kap (néha csak egyet).. aztán még 3 dl tejet keverek el benne.. felteszem főni, amig sűrűsödik... aztán elzárom alatta a lángot...

 felverem a tésztából kimaradt két tojásfehérjét...hogy a forró sodóban keverjem el jó alaposan...

 na kb. ilyen lesz.... :)

 közben a tészta is megsült.. NEM előmelegített sütőben 35 perc 170 fokon légkeverésen...

 kettős játszma... vegyes piros bogyósokkal is finom..

 az én kedvencem.. piros gyümölcsökkel..

 egy a galuskák közül :)

  aranyos aranygaluska.. éppen vanília sodóval...

na ez volt a kamasz adag.. :D