Nem akarok csodát, nem akarok spanyol viaszt feltalálni, egyet szeretnék, hogy érezd jól magad. Érezd jól magad köreinkben, asztalunknál.. gyere és csevegj, ahogy barátok közt szokás.
nyitásnak egy mostanában készült kis csodát hoztam.. igen tudom, ízlések és pofonok igen eltérőek. A gorgonzolával én magam is későn találkoztam... de menjünk vissza a múlthoz (jó messzire kell nyúlni már..) nem szerettem a sajtot, cseppet sem, egyiket sem, nem is ettem meg , ha elkerülhettem. 17 éves koromban - ki tudja miért, hajlandó voltam életem első sajtját- egy kockányi medvesajtot megkóstolni. Ami persze a nagybetűs sajtok körében, egyáltalán se nem sajt, se nem minőség .. és akkor ízlett... ma sem vagyok MINDEN sajttal túl nagy barátságban, bár kóstolgatjuk egymást... a nem túl sajtízű sajtok a barátaim- hogy ez milyen hülyén hangzik.. imádom a mozzarellát, mára a zsíros goudát, a camambert-el már óvatosan bánok, megválogatom melyikhez nyúlok...az édeskés ementáli is szívemhez nőtt mára... a füstölt sajtokat igen kedvelem.. fűszeres házi-friss sajtokra sosem mondok nemet.... a parmezán elmaradhatatlan , de nem barátkoztam meg a hazai kék sajttal.... a pálpusztait a fiam megszerette, de elmegyek otthonról, ha eszi, és ki nem szellőzteti...a gorgonzola esete velem csak annyiban érdekes, hogy amikor Rómában jártam, éhesen egy brokkolis pizza ragadta meg tekintetem,s hogy gorgonzolával volt körítve, már nem is figyeltem...
egyszerűen csodás volt..olyan harmóniában, hogy elmondhatatlan. ( Igaz, éhes voltam, mint egy éhező farkas... igaz a mondás, nincs rossz étel, csak kevésbé éhes ember)
Na de erről majd máskor mesélek tovább... második találkozásom a gorgonzolával egy kóstoló volt, ahol Vilmos nevű körtéhez csatlakozott... ott volt végem... rajongok az édes-sós kombinációért, elvarázsol...
Akkor elhatároztam, hogy magam is csinálok.. de elismerem évek teltek el - ilyen, olyan oknál fogva, hogy megpróbáljam.. néhány nappal ezelőtt, csak sima sajtért kószáltam a piaci sajtosom felé... amikor megláttam akciósan a gorgonzolát..és a kép, az íz , az emlék elárasztott...nosza kaptam.. körtét vettem hozzá, igaz nem Vilmost, de igen illatost.... és nem csalódtam..
nem magamtól voltam okos a módban, hogyan csináljam:
Gabojsza konyhája segített.
A körtéket félbevágtam, magházukat kikanyarítva egy kevés rozmaringot tettem a helyükre ( pár kiflikarika is került mellé vajazva, rozmaring és körte kalapot kapva..)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése