Karácsony... 2012

... Karácsony... 

... szép szavak... karácsonyos hangulatban vagyok, de nem hullatok szentimentálisan szép szavakat.. nem ölelem keblemre a világot... csak úgy csendesen.. senki nem sürget.. még csak nem is szól, a "wish You a Merry Xmas".... bluest hallgatok, mint oly sokszor.... 

az idén.. nem jutalmaztam hatalmas karácsonyfával.. Tavaly- a réges-régi gyökeresem kidőlt... s bár elköltöztünk, visszamentem, a tetejét levágtam..és újra az volt a karácsonyfa... persze nem egyszerűen dugtam a kocsiba, nem egyszerűen húztuk ki onnan ( összekötés esélytelen volt...)... még bonyolultabban vergődtünk fel a lépcsőházban, be a lakásba.. és szúrt.. szúrt.. szúrt kegyetlenül... aztán átrendeztem a nappalit... a fa elterpeszkedett... mi slisszoltunk innen oda, onnan ide.. egy bement 3 kijött... de szép ez a karácsonyfa... ezüstösen birtokba vette az életünket...  kivinni sem volt könnyebb.. a szobában feldaraboltam... néha még most tüske áll a talpunkba.. s szemöldök csipesszel "tűleveletlenítettem" a 3 cm vastag padlószőnyeget...  majd megkeresem a képeket... 

az idén máshogy alakult... nem vettem fát, mert... mert egyedül töltöm a szentestét... hogy, hogy nem így alakult... ezen már nem kesergek.. majd összejövünk, s nekünk akkor lesz karácsony.. így vettem két marék ágat..  és nekiláttam megcsinálni a saját karácsonyfámat :)

s közben odakint hull a hó.. hallali hó.... de jó :)

Mintha követném a családi hagyományokat... minden évben ünnepélyesen elégettük a karácsonyfa talpat, hogy ne is kelljen keresni a következő évben.. két deszka, szög, hegyekben akard... :) nálunk normális volt, hogy szalagfűrész zümmögött délben, apus faragta vele az új talpat... nálam tavaly egy felfordított kisszék oldotta mag a talp problémáját.. hogy ezért, vagy másért, az összetört nemrég a naffiam alatt... kilőve... az igazi fenyőillattól nem vagyok hajlandó megválni, még nem találták ki azt a műfenyőt, amire én ráfanyalodnék.. szép, szép, de... Minden érvet okot megértek, hogy másnál miért.. de én még mindig, köszönöm nem kérek belőle....
igen ám, de a direkt karácsonyra nevelt fenyvek ára az egekben.. néha már szemtelenül magasan... itt is mindent megértek.. piacgazdaságtan... .. legyen egy macska is, megalkuvó...

MEGCSINÁLOM A SAJÁT KARÁCSONYFÁMAT :)

két köteg ágat vettem.. és leültem a konyhakőre... metszőolló, drót,stb.. mind a kezem ügyébe... 

 végül is, semmi mást nem használtam, mint metszőollót, és gyors kötözőt...
két masszív ágat egymásnak háttal fordítottam, a többiről levágtam az ágacskákat, és a kopasz nyeleket hozzáfogtam a meglévő kettőhöz..

 és nekiláttam a lombkorona gyártásának.. két két levágott ágacskát összefűztem keresztben, és vízszintesen becsúsztattam a merev szárak közé.. a következőt elfordítottam, és másik két szár támasztotta.. alatt felette jól összeszorítottam a 4 tartószárat szintén gyors kötözővel...
egy vidám kaspót kibéleltem kartonnal ( tojástartók- össze nyomva..) közéjük szúrtam be a fámat.. így talpa is van..

 a két pálca helyére került a két pót- törzs... és keresztbe- hosszába így építgettem egyre kisebb ágpárosokkal a fámat..

 még nem kotortam elő a díszeket.. csak ami kézre akadt... 

 egészen fenyősen néz ki.. persze árusnál a kis "rusnyáját" nem vettem volna meg.. de így elmegy...egy kis műhó már akad rajta... 

aztán ma reggel folytatólag...
tudtam, hogy a tárolóban vannak a díszek, tudtam, hogy a kenyérsütő dobozában...
mondtam is a kamaszomnak.. de gondosan ezt a kérésemet elfelejtve lelépett "apás-karácsonyra"... hümm... na oldjuk meg egyedül..

na de! 

tároló kinyit.. 3 bicaj szembejön, 600 doboz szembejön, egy új kipufogó...egy boxzsák, 800 befőtt lekvár, szörp, egy varrógép, no meg egy ősi zinger.. és még sorolhatnám mi minden.. a csavarhúzótól egy ülőgarnitúráig... nézem itt-ott.. csörgetem a dobozokat.. miben mi van... rábukkanok balra lent... megvan!!! igen ám, de mindent ki kell pakolni előle... Paff!...
akkor kezdjük.. nagyapó húzza a répát, nagyanyó a nagypapát.. a bicajok összeakadtak, a kipufogó eldőlt, én megbotlottam, a szörpök remegve koccantak a polcon.. Istenemre, de boldog a Karácsony!!..

Végül egy dupla piruettel kiszabadultam.. egy binyó kint. már csak kettő... és a doboz, és a boxzsák, és a varrógép, és a .. és a.. és a... HUH.. kiszabadultak a díszek, na de nem tudtam kilépni sem a tárolóból... ... doboz vissza.. szörpök, lekvárok átpakol.. díszek felbiggyesztve az egyik polcra.. és a díszek nelére egy doboz, meg még egy, és még egy.. ezt ide, ezt oda.. dísz le a polcról, ki a folyosóra...ez a tutti, végre kint van... vissza boxzsák, vissza a varrógép, vissza a kipufogó ( naná, a kocsi alján kéne lenni... és vissza ez, és ezt.. és még azt is... meg egy biciklit, még egyet.. ja de billegnek a szörpök... bent az utolsó is.. huh, kint nem maradt semmi.. ajtó becsuk.. ami most lepotyog lent is marad.. irány a díszekkel a lakás...

 viszont ÉHES VAGYOK!!.. csináljunk reggelit.... és...

vissza oda, hogy..... nem vagyok szentimentális, könnyes, csepegős karácsonyi hangulatban... sokkal inkább vagyok huncut.. :).. vessetek meg.. sosem éreztem azt, hogy ha Ünnep van, mindenkit szeretni kell... az Ünnepet belül kell érezni... az Ünnepet nem másoknak csináljuk.. az nekünk szól... nekünk kellene hogy szóljon... sok életmese szólhatna csengettyűszós karácsonyokról... de nekem az jutott eszembe.. hogy Apus mindig szentestére talált ki dolgokat.. egyszer hozott egy lemezjátszót a "Jézuska".. igen ám, de nem működött a konnektor... mi lehet a gond.. miért nem "ménbeléjeazáram??".. nézzük meg.. feldíszített karácsonyfa, fotelek elhúz, szőnyeg felteker.. szaporodó szerszámhalmaz.. cérna, drót.. miért kanyarog a bergman cső a falban... naná, mert sarok van.. nem megy át a drót.. nem tud kanyarodni.. elő a kompresszorral, hungarocell gömböcske, fújjad... húzzad, kösd rá...átment, beköttetett... a többit rátok bízom.. szólt.. és otthagyva csapot, papot, elment halat szeletelni.... mi meg lányok álltunk a rommá vált szobában... :) persze a plafonon mindenki.. de a végén csak lecsillapodtunk.. és szólt a "csendes éj".. az új lemezjátszón..... egy más alkalommal.. konyha szépen terítve, anyus valahogy még a szokásoson is túltett.. Papus felnézett a plafonra.. gyúrt egy kis gombóc kenyeret, fellépett a székre, mert azt tanulta, kenyérrel milyen jól lehet radírozni a falat.. csak azt a kis pöttyöt.. no az onnantól úgy vakított, hogy ami eddig láthatatlan pötty volt, most felért egy stadion lámpával... adj még egy szeletet lányom... persze az asztalt pánikszerűen rántottuk el a potyogó fal radírozó morzsák elől.. és még futás kenyérért.. mert ami a 3 napos ünnepe volt.. az mind a falon végezte... ( na és ez úgy '75-76 tájt nem egészen úgy volt, hogy átlépek a tecsóba...), ha nem rendeltél kenyeret a kisboltban előre.. leshetted, hogy mi jutott... lejárhattad a fél várost..... de a plafon szép lett, azt hiszem Anyus valahol két radírozás közt sírva fakadt.. míg a halat sütötte.. a potyogó konyhai "hóban"..... a végeredmény, hogy ki kellett persze festeni.. na nem karácsonykor.... arra már nem emlékszem volt e végül kenyér, s meddig volt elég....és még sorolhatnám az ennél tréfásabb eseteket.... de hagyok későbbre is.. mert most még csak reggeli.... :) csak úgy.. egyszerűen... :)

 a díszeim mennyisége 4 méteres fáig roskadásig hitelesítve... no meg komoly ágak terhelhetőségére... így egy kissé máshogy alakult az élet... de szép lett.. amennyire szépet lehetett varázsolni.. s ha nem szép sem baj.. a MI 2012-es karácsonyfánk.... úgy ahogy van... :)

 az angyalkák sem hiányoznak... :)

Áldott, békés, boldog Karácsonyi Ünnepeket Mindenkinek :)