Anyai nagymamám jut az eszembe ilyenkor... picike asszony volt.. pici konyhában...ahol hideg volt, mert csak a szobában duruzsolt a cserépkályha... még a tükröspaplan alatt hallottam a villakocogást , ahogy verte a to
jást, az olaj sercegését.... és vártam a csodát, hogy a 20-as évekre jellemzően magas majd 3 méteres kétszárnyú ajtó kinyíljon, és beömöljön rajta az illat..... Cukor, citrom nélkül iszom egyébként a teát, de nála mindig kanalaztam bele cukrot, és jó citromosan--- semmi teaíze nem volt, sokkal inkább egy forró citromos puncsra emlékeztetett.... és a fokhagymára, amit már akkor is mellé rágicsáltam...( ja.. a fokhagyma a pirítós, és a bundás mellé nálam harapva dukál :))) FOVVÓ- fújtam, forgattam a számban, mint Micimackó Tigrincse a bogánycsot....de az úgy volt finom.... ma is.. Pedig Zsuzsa-mama ( ahogy mi hívtuk Őt) már nem él.... de minden reggeli bundás kenyérnél is eszembe jut... és mosolyog, mint azokon a reggeleken :)))
Hogyan készül? pont ugyanúgy, mint a klasszikus bundás-kenyér, csak két vékonyka szelet kenyérke közé egy szelet sajt, vagy sajt -sonkaszelet is kerül, úgy úszik meg a tojásban és kerül kisütésre.. :) És hűűűűűűű... megrohantak az emlékek..messzire nézek, ki az ablakon... esik a hó és csendben falatozok....;-))
olyan mint a klasszikus bundás kenyér.. csakhogy két szelet közé, tegyünk egy szelet sonkát és sajtot..úgy, hogy a sonka és a sajt közé is jusson tojás.. azaz én meg szoktam mártani a sonkát is a tojásban- hogy addig se essen szét, amíg az egész a forró olajba jut... és úgy süssük meg:) amikor sül már nem esik szét.. és egy kicsit még finomabb lesz :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése