sült kacsa szárnya esete az almakompóttal

elég gyakran sütök kacsát, igaz hozzá fényképezőgépet korábban kevesebbet vettem a kezembe.. nem is tudom miért kezdtem el.. vagyis tudom, de ehhez a blognak sok köze nem volt... nem is ez a lényeg, hanem hogy itt van..

a húsok sütése (csirke általában kivétel) nálam zsírban úszva megy.. a kacsa meg pláne... egy kiló kacsaszárnytő.. rákaptam..(gondolataim ide oda csaponganak).. szóval szeretem a kacsa combját, mellét is- de nem szégyen, nem mindig van rá 1500-1600 Ft-om, hogy egy evésre azt el is tüntessük...és a kacsa szárnytő pont olyan finom.nem mellesleg 600 Ft-egy kiló... na de pénzről most több szó ne essék, ne rontsuk el holmi anyagiassággal a falatot... szóval a kacsa.. nálam csak sót kap, semmi mást... és sok zsírt.. ( ami kacsa vagy liba bőrös hájából kisüttetett.)... és megy a sütőbe.. előbb pár órára fóliával, majd amikor már omlik le a csontról a hús, akkor leöntöm a zsírt alóla, és fólia nélkül pirítom a húst ropogósra...

 tálalásra készen...

 na és megjött az almakompót, és a jó házikenyerem "mehrkorn" névre hallgat, és gépben készült, de ez sem ízén, állagán, semmit nem ront. de a kenyerekről majd külön, és később... mert azok megérnek egy komolyabb szösszenetet... ;-)

az almakompót gyermekkorom kedvence.. amikor még mentek a disney sorozat délutáni meséi.. az Ausztrál express, és válogatott testvérei....a nappaliban ültünk, családostól.. emlékszem. és rántott csibecombot.. a dobverőt eszegettem alma vagy kaporszósszal... csak úgy a szőnyegen ülve tálcáról... szép idő volt.. mert együtt voltunk..  az almaszeletek megfőttek egy kevés citromos, cukros , szegfűszeges vízben, és kaptak egy kis tejfölös habarást... hogy krémes legyen.. és néhány perc alatt összefő... na persze dupla adag készül mindig nálam is.. mint akkor, mert mire ehetőre hűl, addig a felét elkóstolgatjuk....