olyan egyszerű, hogy szinte szót sem érdemel... míg ropogtatok egyet... ezer-és ezer pillanat elém szalad... innen-onnan... esték- tatárbeefsteak-kel... vagy bruschettás reggelek Olaszhonból... de épp az olivás roppanós falatkák a hellénektől... és még sorolhatnám... pirítós mindenütt pirítós.. vajjal, kolbász zsírral... és a fokhagymaillat ... ó hány feltét lehetséges... m
ost egy kis füstölt sajt és almakompót szeletkék kerültek rá... (körtével- márványsajttal is próbáld ki , még finomabb, de az most nem akadt itthon) ... erről eszembe jutott, hogy kenyérpirítóval generáltam ezeket a falatkákat, de nem volt ez indig így..néha vannak tárgyak, amik semmivé válnak korábbi életünkben.. és amíg rá nem jövünk, hogy erre újra szükségünk lehet, próbálkozunk más megoldásokkal:)) szóval.. egy szép nap... megkívántam, és a fránya elromlott sütő volt még a konyhába.. csak a grill működött.. a gázláng felett nem akartam szöszmötölni... hát bele vele.. irány a grill, legyél szép ropogós.. mondtam a kenyérkéknek, meg különben is 6 szeletke épp elég lesz. Na ezzel a boldog tudattal le is csüccsentem.. és jóóól belemerültem a házimunkába... csak egy perc, és már fordulok is vissza a kis ropogós falatkáimhoz,.
Na persze, ahogy ez lenni szokott... csak ezt, meg azt.. amikor jó 20 perc elteltével, azon kaptam magam, hogy a csudába is , kinek jut eszébe tüzet rakni ilyenkor.. szimatoltam jobbra- és balra.. mígnem a villám csapott a fejembe.. te jó isten, világ barmai bennem egyesültek.. a sütőben a pirítósom.. sok jóra nem számítottam, és még a fejemen keletkező púp jegeléséről is elfeledkeztem, mert nem villám csapott meg, hanem a nyitott szekrényajtó.. de hát a baj nem jár egyedül... Feltéptem a konyhaajtót, de többet így sem láttam. Még jó hogy csak egyenest kell menni az ablakig.... Hangos röhögésben néztem a tömbösen kiáramló füstöt az ablakon... és megnyugtattam azt az idős nénikét, aki kezét összecsapva felnézett az utcáról..."Nem, köszönöm, nem kell hívni a tűzoltókat, csak a pirítós égett oda.." Tulajdonképpen igazán szép kandallót varázsoltam a nem működő sütőből, meleg is volt, izzott is... csak hát a kéménye nem vala... tehát ott dőlt a füst , ahol tudott.. most épp kifelé az ablakon. később, amikor már a könnyem törölgettem, és valamivel kisebb intenzitással szennyeztem a levegőt..a nénike megvigasztalt, hogy ez mással is előfordult már, és "majd megtanulja kislány (!!!!!!!!), csak gyakorolja..". :D :D :D mondtam szót fogadok, megígérem :DDD... .... és nem tudom mi esett jobban, a nevetés a saját hülyeségemen..vagy a "kislány".. amit az elmúlt ősszel "kiérdemeltem" :DDDD
na ezt csak a poén kedvéért... :
na ezt csak a poén kedvéért... :
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése